GYEREKKOR ÉS ISKOLÁS ÉVEK

Kiskoromban rengeteget kézműveskedtem, rajzoltam, festettem, aztán az iskolában való megfelelés, a különórák és a folyamatosan tanulással töltött idő ezt valahogy elfelejtette velem. Ne érts félre, nem volt ellenemre ez a túlzsúfolt napirend, nagyon is élveztem, hogy be volt táblázva minden napom és tanulni is nagyon szerettem. Szerettem, mert sikerélményem volt benne, könnyen ment, szorgalmas is voltam és általában jó jegyeket szereztem. Az egyetemen ez az egész folytatódott, csak ott már egyel tudatosabban alakítottam magamnak az egyre magasabb elvárásokat, feladatokat. Vörös diplomával végeztem a mesterszakon.

ÚTKERESÉS

Az egyetem elvégzése után munkába álltam egy multinál. A kezdeti lelkesedést, szorgalmat és teljesítési vágyat hamar felváltotta a megrekedt érzés, hogy hiába próbálok, túl kicsi vagyok bármin változtatni rendszer szinten. Mint mindenhol, itt is nagy felelősséget igénylő feladatokat vállaltam magamra, ami egy darabig elhitette velem, hogy roppant fontos az én munkám a cégnek. Ez nyilván nem így volt. Simán cserélhető, nélkülözhető voltam, ami akkor vált világossá számomra, mikor elmentem szülni és szétosztották a kollégák közt a feladataimat.

MEGÉRKEZÉS - egy álom vált valóra

2018-ban változott meg minden, akkor találtam vissza az alkotáshoz. Egy pici zöld levélkés festegetéssel kezdődött (a régi logómban szereplő levél is a legelsők között készült, ezért szeretem annyira) , majd következett pár madár és rókák.

Ekkor értettem meg, hogy nem csak egy tökéletesen élethű festmény számít szépnek. Ekkor kerített hatalmába a mintakészítés, aminek elsajátításával egy teljesen új világ nyílt előttem. Valami, amire ez előtt nem is tudtam, hogy mindig is vágytam! És ezzel nem viccelek, még a mai napig büszkén csodálom az elkészített mintáimat, leginkább azért, hogy ezt mind én hoztam létre. Mindig is szerettem a szép mintákat de sose gondoltam arra, hogy ezek hogyan készülnek, arra meg főleg nem, hogy akár én is tudnék ilyet.